A táncosok előadnak és mindeközben a szobrász modelljeivé is válnak. A szobrász gipszbe önti őket, alkotói szabadságával élve olykor intenzíven bontja a formájukat, vagy épp hozzájuk épít. 

A szobrász megfosztja a táncosokat az őket éltető mozgástól - a táncosok levedlik magukról a szobrász alkotását, végül közösen alkotják meg találkozásuk örök mementóját.

Két táncos, egy szobrász. Mind azt teszik, amiben a legjobbak, így egyszerre születik meg egy izgalmas előadás és egy szobrászati alkotás.